„A meghajlás nem pusztán köszöntés": a japán testbeszéd kimondatlan szabályai
Kép forrás, Zach Jaworski
- Szerző, Mizuki Uchiyama
- Publikálva
A kívülállók számára a japán testbeszéd félreérthetőnek tűnhet. Előfordulhat, hogy más testrészeket használunk, vagy más irányba mozgatjuk a kezünket, mint más kultúrákban, amikor nemtetszésünket fejezzük ki vagy kérünk valamit.
Japánban, ahol nagy jelentőséget tulajdonítanak az illemnek és az udvariassági szabályoknak, a testbeszéd erőteljes kommunikációs eszköz, és egyben kézzelfogható módja annak is, hogy a látogatók bepillantást nyerjenek a kultúránkba.
Például egy egyszerű elköszönés egészen másképp nézhet ki attól függően, hogy kitől búcsúzunk.
Ebben a cikkben a(z) [közösségimédia-oldal] tartalmai is megtalálhatók. Engedélyt kérünk, mielőtt bármi betöltenénk, mivel sütiket és egyéb technológiákat is használhatnak. Olvassa el a(z) Instagram's sütikre és adatvédelemre vonsatkozó rendelkezéseit mielőtt elfogadja. Ha szeretné megtekinteni a tartalmat, kérjük, válassza az 'Elfogadás és Folytatás' opciót.
A(z) Instagram tartalmának vége
Amikor egy velem egykorú baráttól búcsúzom, általában intek. Ha azonban nálam idősebb személytől köszönök el, meghajolok, még akkor is, ha jól ismerem. Soha nem mutatok rá, bármilyen jól ismerem is. És ha valakivel először találkozom, nem fogok kezet rázni vele.
Japánban a kommunikáció minden formáját mélyen áthatja a társas kapcsolatok iránti tudatosságunk. Ez segíthet megérteni a nem-verbális jelzéseket, akár egy zsúfolt turistalátványosságnál, egy izakajában (japán vendéglőben), vagy a tömegközlekedésen találkozunk velük.
Előfordulhat, hogy valakit, aki mindössze egy évvel idősebb nálunk, szenpainak (rangidősnek) tekintünk. Ezért meghajlunk a nálunk idősebbek előtt, egy ismerős, látogató vagy kiszolgáló személy előtt csak enyhén hajlunk meg, míg a velünk egykorúaknak vagy a kohaijaimnak (fiatalabb, alacsonyabb rangú személyeknek) csak intünk. A meghajlás mélysége azt fejezi ki, mennyire mély a tiszteletünk, a hálánk vagy mennyire sajnálunk valamit.
A japán testbeszédet alakító másik fogalom az omoijari. Ezt gyakran „a mások iránti figyelmességként" fordítják, és arról szól, hogy elképzeljük, mit érezhet a másik ember, majd ennek megfelelően figyelmesen viselkedünk.
Kézmozdulataink visszafogottak, hogy ne zavarjunk másokat. Nem vagyunk hangosak vagy túlzóak, és mások személyes terének tiszteletben tartása érdekében általában távolságot tartunk az érintkezéseink során, a testi érintést pedig különleges esetekre tartogatjuk. Zsúfolt helyeken diszkréten helyet csinálunk másoknak, erre is létezik kézmozdulat.
Természetesen nem minden japán kommunikál ugyanúgy. És nem minden mozdulat hordoz rejtett jelentést. A hüvelykujj felemelése például Japánban általában ugyanazt a pozitív üzenetet közvetíti, mint sok nyugati országban.
A látogatók számára azonban még akkor is, ha nem beszélnek japánul, a testbeszédünk értelmezésének elsajátítása segít kapcsolatot teremteni velünk, mindezt egyetlen kimondott szó nélkül.
Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.
Szerkesztette: Kárász Palkó
