Miért csak Franciaországban tüntetnek a diákok?

A francia fiatalok világszerte címlapokra kerültek az iskolák rossz infrastruktúrája, a munkaerőhiány és a jelentős alulfinanszírozottság elleni folyamatos tüntetéseikkel.

Más európai országok középiskolás diákjai azonban nem tűnnek ennyire hajlandónak a tiltakozásra, annak ellenére, hogy számos probléma, amellyel szembesülnek, nem különbözik attól, amivel francia társaiknak kell megküzdeniük - írják európai lapok.

Ennek több oka is van: a tüntetés hatékonyságába vetett hit hiányától kezdve egészen addig, hogy a diákoknak már középiskolás éveik alatt is hozzá kell járulniuk családjuk eltartásához.

A lapok egy olyan kulturális sajátosságra is rámutatnak, amely miatt a franciák nagyobb valószínűséggel vonulnak az utcára: úgy nevelkedtek, hogy a lázadás nemcsak a szabadság egyik kulcsfontosságú eleme, hanem fontos nemzeti érték is.

A brit diákokat „nem érdekli a tiltakozás”

Miközben a fiatalok Franciaországban tüntetnek, az Egyesült Királyságban élő társaik „még csak szikrányi érdeklődés sem mutatnak a tiltakozás iránt" – írta Chloe Combi, a The Independent brit napilap újságírója.

A brit fiatalok közönyösek, annak ellenére, hogy számos valós probléma érint őket, írta. Köztük a tanárhiány, a csökkenő költségvetések és a nem mindig biztonságos iskolaépületek.

Combi szerint ennek fő oka az a régóta fennálló meggyőződés, hogy bármit is tennének, annak nem lenne semmilyen hatása, „ami sok (bár korántsem minden) fiatal esetében azzal az egészségtelenül cinikus hozzáállással párosul, hogy a dolgokkal törődni kissé ciki".

A The Guardian hasábjain ugyanakkor Kitty Sayers brit diák, aki Franciaországban nőtt fel, más magyarázatot kínált.

Szerinte, mivel a modern Franciaország felkelések nyomán született meg, a francia diákok „azt tanulják, hogy a tiltakozás, a felkelés és a lázadás szabadságjogaik eredettörténetének része, ezért ezeket a módszereket támogatják a változás elérése érdekében".

Sayers szerint a britek gondolkodása közelebb áll az „amerikai típusú individualizmushoz és az 'élni és élni hagyni' felfogáshoz".

A brit fiatalok ugyanakkor sokszor politikailag aktívak - ezt bizonyítja szerepük a palesztinpárti tüntetésekben, vagy az Extinction Rebellion mozgalomban -, de inkább már meglévő mozgalmakhoz csatlakoznak, mintsem hogy saját kezdeményezést indítsanak, jegyezte meg.

A Telex egyetértett azzal, hogy a franciák tiltakozási hajlandósága már korai életkorban kialakul. A portál elemzésében egy olyan videót idézett fel, amelyen francia általános iskolások vesznek részt állampolgári nevelési gyakorlaton, ahol arra kérték őket, hogy válasszanak egy ügyet, amelyet támogatni szeretnének.

„Végtelenül aranyos volt az egész jelenet – de azt is jól mutatta, hogy a franciák hogyan válnak felnőttként kérlelhetetlen tüntetőkké."

Szimbolikus tiltakozás konfrontáció helyett

Más európai országok diákjai sem voltak túl hangosak.

Romániában, ahol a fiatalok szintén számos, a Franciaországban tapasztaltakhoz hasonló problémával szembesülnek, „általában inkább a szimbolikus tiltakozást választják a konfrontáció helyett" – írta az Informat hírportál.

„A francia középiskolások által említett problémáknak egyértelmű megfelelői vannak Romániában is: tanárhiány, túlzsúfolt osztályok, gyenge infrastruktúra, a számonkérés okozta nyomás, valamint az az érzés, hogy a diákok véleményét nem kérik ki kellő mértékben" – magyarázta a portál.

2023-ban volt Romániában általános tanársztrájk, amikor 150 ezer tanár és más oktatási dolgozó függesztette fel tevékenységét három hétre, de a megmozdulás „szakszervezeti alapú és békés” volt. A weboldal szerint a román diákok is az alacsonyabb személyes kockázattal járó tiltakozási formákat részesítik előnyben.

„A különbség Franciaországhoz képest tehát kevésbé a problémák súlyosságában, mint inkább a szervezési képességben, a tiltakozás hagyományában és a konfrontáció érzékelt költségében rejlik” – tette hozzá.

Olaszországban gyakorlati és ideológiai okok keveréke akadályozza meg a franciaországihoz hasonló méretű tüntetéseket – írta Elisabetta Ambrosi újságíró és író az Il Fatto Quotidiano újságban.

Az egyik ok demográfiai – Olaszországban egyszerűen kevesebb a fiatal, mint Franciaországban. További akadály a fiatalok nehéz gazdasági helyzete – sokaknak már a középiskola alatt is dolgozniuk kell, hogy eltartsák családjaikat. Vannak, akik ugyanebből az okból otthagyják az egyetemet, aminek következtében kevésbé felkészültek arra, hogy „kritikusan értelmezzék az elnyomást és az igazságtalanságot” – vélte.

Ennek ellenére az olasz iskolákban és egyetemeken is egyre elterjedtebbek a tüntetések.

A tüntető belgák tagadják, hogy a franciákat követték volna

Belgium egyike azoknak az országoknak, ahol szintén tiltakoznak a diákok, bár a tüntetők tagadták, hogy francia társaik példáját követték volna, és ragaszkodtak ahhoz, hogy követeléseik kifejezetten saját országuk helyzetére vonatkoznak - tudósított Belgiumból a Le Monde francia napilap.

A diákok a francia nyelvű régiókban elfogadott reformok ellen tiltakoztak, amelyek egy, az oktatás finanszírozását érintő jelentős megtakarítási tervet is tartalmaztak. A tüntetések, köztük a Liège városában tartott megmozdulások, letartóztatásokhoz is vezettek.

A Frankofón Diákbizottság igazgatóját, Logan Verhoevent idézve a lap azt írta, hogy bár egyes különálló döntések visszafordíthatók, a politikusoknak „valóban meg kell hallaniuk annak a generációnak a tágabb perspektíváját, amely bizonyos szempontból szenved".

Lengyelország messze megelőzi Franciaországot

A francia helyzetet a lengyelországival összehasonlítva Wojciech Janicki professzor azt nyilatkozta a Polskie Radio 24-nek, hogy a francia oktatási rendszer állapota ma már jócskán elmarad Lengyelországétól, ami még néhány évtizeddel ezelőtt is megdöbbentőnek számított volna.

A francia diákok különösen arra panaszkodnak, hogy nincs megfelelő fűtés az iskoláikban, illetve hogy csempék hullanak le a mennyezetről.

„Mi Lengyelországban nagyon gyakran nem vesszük észre, hogy olykor nemcsak egy, hanem több fejlődési szakaszt is átugrottunk. Azok az országok, amelyek 20-30 évvel ezelőtt még példaképként szolgáltak számunkra, és elérhetetlen álmot jelentettek az életszínvonal, az életminőség és a fejlettség szempontjából, ma bizonyos kategóriákban már mögöttünk vannak. És bizonyos értelemben paradoxon, hogy ebben a kategóriában éppen Franciaország van mögöttünk" - mondta.

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.

Szerkesztette: Paulikovics Zsófia