Mi az a „mosolygó depresszió”, és hogyan ismerhető fel?

Ha elképzelünk valakit, aki depresszióval küzd, talán azt látjuk lelki szemeinkkel, hogy nehezen kel ki az ágyból. Esetleg sokat sír, visszahúzódik a baráti köréből, vagy alig van elég energiája végigcsinálni a napot.

Valószínűleg nem úgy látjuk ezt az embert magunk előtt, hogy éppen viccelődik a vacsoraasztalnál, élénk társasági életet él, vagy kiemelkedően teljesít a munkájában.

Az úgynevezett „mosolygó depresszióval" élők esetében azonban pontosan így nézhet ki a valóság.

És néha nem egy barátot, partnert vagy kollégát téveszt meg ez a látszat, hanem magát, a depressziós személyt.

Mi az a „mosolygó depresszió”?

A „mosolygó depresszió" nem hivatalosan elismert diagnózis, ugyanakkor az elmúlt öt évben 50%-kal nőtt a kifejezésre irányuló keresések száma.

„[Ez] azt jelenti, hogy kívülről boldognak tűnsz, miközben belül depressziósnak és levertnek érzed magad" – magyarázta Dr. Olivia Remes, a Cambridge-i Egyetem mentális egészséggel foglalkozó kutatója.

Időről időre mindannyiunkon eluralkodhat a rosszkedv. Az Egészségügyi Világszervezet szerint azonban világszerte 322 millió ember esetében ezek az érzések depresszióvá alakulnak.

Ilyenkor az olyan tünetek, mint a tartós szomorúság vagy az érdeklődés és az örömérzet elvesztése, heteken vagy hónapokon át fennállnak, és hatással vannak a munkára, a kapcsolatokra, az alvásra és a mindennapi életre.

A depresszió azonban nem mindig úgy néz ki, ahogyan azt elvárnánk. Tanulmányok szerint a depresszióval élők akár 40%-ánál is előfordulhat annak úgynevezett „atipikus" formája, amelynek tünetei eltérnek a sztereotípiáktól.

Előfordulhat például, hogy valaki a megszokottnál többet alszik vagy eszik, nem pedig kevesebbet, miközben a hangulata átmenetileg javul, amikor valami jó vagy izgalmas dolog történik.

Arra is vannak bizonyítékok, hogy a depresszióval élők elrejthetik, min mennek keresztül, az úgynevezett kamuflázs vagy maszkolás segítségével, amikor valaki bizonyos tulajdonságait vagy érzelmeit igyekszik elrejteni annak érdekében, hogy beilleszkedjen.

Miért rejtik el sokan a depressziót?

Vannak, akik anélkül élnek „mosolygó depresszióval", hogy valaha felismernék azt, ezért azt sem tudják, hogy rejteni próbálják a depressziójukat.

„Azt hihetik, hogy a tüneteik egyszerűen a mozgalmas, stresszes élet velejárói" – mondta Remes.

Mások felismerhetik, hogy nehézségekkel küzdenek, de keményen dolgoznak azon, hogy ezt senki más ne vegye észre. Ez különösen gyakori a perfekcionisták és a rendkívül lelkiismeretes emberek körében.

„Magas elvárásaik vannak önmaguk felé, és lehet, hogy nem akarják beismerni sem önmaguknak, sem másoknak, hogy nehézségekkel küzdenek" – mondta.

Vannak, akik a megbélyegzéstől tartanak, és attól, hogy terhet jelentenének másoknak. Egyes tanulmányok szerint mások pedig attól félhetnek, hogy elítélik őket, vagy az állapotuk negatív következményekkel járhat a munkahelyükön vagy a kapcsolataikban.

A kulturális vagy családi elvárások szintén megnehezíthetik, hogy valaki nyíltan beszéljen erről.

Milyen kockázatokkal jár a depresszió elrejtése?

A szakértők szerint a látszat fenntartása veszélyes lehet.

„A depresszió elszigetel minket, magányossá tesz, és a rossz hangulat egyik legjobb ellenszere gyakran az, ha kapcsolatot teremtünk másokkal" – mondta Barney Dunn professzor, az Exeteri Egyetem klinikai szakpszichológusa.

A tünetek maszkolása azzal a következménnyel járhat, hogy az érintettek nem kapják meg a segítséget, amire szükségük van.

„Ha nem foglalkoznak velük, a korai jelek, idővel egyre súlyosabbá válhatnak, krónikus és súlyos állapottá fejlődhetnek, valamint növelhetik az öngyilkosság kockázatát" – figyelmeztetett Remes.

A depresszió hét, könnyen figyelmen kívül hagyható jele

Egyes változásokat könnyű lehet figyelmen kívül hagyni, ha kívülről úgy tűnik, hogy az illető jól boldogul.

1. Már nem okoznak örömet azok a dolgok, amelyeket korábban szeretett

Ha azok a dolgok, amelyeket általában vár, például a barátokkal való találkozás, az edzés vagy akár a kedvenc televíziós műsora, hirtelen tehernek érződnek, érdemes lehet odafigyelni annak eredetére.

„A megszokott hobbik iránti öröm vagy érdeklődés hiányát könnyű a zsúfolt időbeosztásnak és a stresszes életmódnak tulajdonítani" – mondta Remes.

2. Szokatlanul nehéznek érzi a karjait vagy a lábait

Az „ólmos fáradtság" olyan érzés, mintha az ember végtagjait súly húzná lefelé, és a mindennapi mozgás nagyobb erőfeszítést igényelne. Ez az atipikus depresszió egyik jele lehet.

3. Folyamatosan lemondja a programokat

Előfordulhat, hogy mások társaságában még úgy tűnik, mintha csúcsformában lenne, de amint romlik a hangulata, lemondja a programokat, mert már nem tudja leplezni az érzéseit.

4. Többet alszik, mégis kimerültnek érzi magát

Lehet, hogy továbbra is végzi a megszokott mindennapi tevékenységeit, ám egyre kimerültebbnek érzi magát.

„Az esték különösen nehezek lehetnek" – mondta Remes. „Az ezzel az állapottal élők ugyanis a nap végére rosszabbul érezhetik magukat, és a szokásosnál több alvásra lehet szükségük."

5. Érzékenyebben reagál a kritikára vagy az elutasításra

Egy odavetett megjegyzés a főnökétől, vagy az, hogy egy barátja lemond egy találkozót, sokkal fájdalmasabban érintheti, mint általában.

Remes szerint a kritikára vagy elutasításra való fokozott érzékenység, amely az ADHD-val élőknél is előfordulhat, az atipikus depresszió egyik jellemzője.

6. Mindig ön a vicces vagy segítőkész ember

A depresszióval küzdő ember nem mindig húzódik vissza, sőt gyakran ennek az ellenkezőjét teszi: ő lesz a társaság középpontja, teljes erőbedobással dolgozik, vagy különösen sok energiát fordít arra, hogy másoknak segítsen.

7. A belső hangja folyamatosan negatív

Kívülről magabiztosnak tűnhet, miközben belül sokkal kritikusabb önmagával szemben.

Az önbizalomhiány, az értéktelenség érzése és az ürességgel kapcsolatos gondolatok mind lehetséges figyelmeztető jelek.

Mi segíthet?

A „mosolygó depresszió" kifejezésnek ugyanakkor megvannak a maga bírálói is.

Bár segíthet az embereknek felismerni és nevet adni annak, amit átélnek, egy összetett lélekállapotot „túlságosan leegyszerűsíthet" – vélte Remes.

„A 'mosolygó' szó vidámságot és boldogságot sugall" – mondta. „Azonban ennek az állapotnak a fő jellemzője valójában a reménytelenség, az üresség és az értéktelenség érzése."

Dunn azt javasolta, hogy az érintettek kezdjenek apró lépésekkel, és osszák meg az érzéseik legalább egy részét valakivel, akiben megbíznak.

„Az emberek gyakran meglepődnek azon, hogy ez erősítheti a kapcsolataikat, segíthet kapcsolódni másokhoz, és felismerni, hogy nincsenek egyedül ezekkel az érzésekkel" – mondta.

Dunn azt tanácsolja, hogy aki nehézségekkel küzd, forduljon bátran orvoshoz.

„Megbízható bizonyítékok támasztják alá, hogy a beszélgetés alapú terápiák, az antidepresszáns gyógyszerek és a társas terápiák egyaránt hatékonyak lehetnek" – állította.

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.

Szerkesztette: Paulikovics Zsófia