Miért látunk szellemeket? Paranormális élmények vagy az agy játéka? Ez állhat a háttérben

Az ősi mezopotámiai szellemtörténetektől, amelyekben az élőknek gondoskodniuk kell elhunyt rokonaik szellemeiről, egészen Charles Dickens Karácsonyi ének című művéig, az emberek hosszú ideje mesélnek szellemtörténeteket. De miért maradt fenn a szellemek iránti vonzalmunk?

Christine Simmonds-Moore professzor, az Egyesült Államokbeli University of West Georgia pszichológusa szerint az embereknek kétségtelenül vannak olyan élményeik, amelyeket paranormálisnak tartanak.

Ezt a kifejezést általában olyan jelenségekre használják, amelyeket a tudomány jelenleg nem tud megmagyarázni.

„Szubjektíven valóságosak... és hatalmas hatással lehetnek az emberekre" – magyarázta.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy természetfeletti okuk van.

„Megváltozott tudatállapot"

Simmonds-Moore szerint a paranormális élmények összefügghetnek a hipnagóg állapottal, vagyis az alvás és az ébrenlét közötti időszakkal, amikor a megváltozott tudatállapot elmoshatja a képzelet és az észlelés közötti határokat.

Ez az az időszak is, amikor alvási bénulás (vagy alvásparalízis) jelentkezhet.

A Sleep Medicine Reviews folyóiratban 2011-ben megjelent áttekintés szerint a teljes népesség 7,6%-a tapasztalt már ilyet.

Chris French professzor, a londoni Goldsmiths, University of London kutatója szerint az alvási bénulás akkor következik be, amikor a test hamarabb ébred fel, mint az agy, és ezt gyakran erős érzés kíséri, hogy valaki vagy valami más is jelen van a szobában, még akkor is, ha semmit nem lehet látni vagy hallani.

Az emberek az alvási bénulás alatt élénk hallucinációkat - beleértve testi érzeteket is - is átélhetnek.

„Nagyon rémisztő lehet" – jelentette ki Chris French professzor, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ezek az élmények hallucinációk, nem pedig valós események.

A szakértők felhívják a figyelmet a pareidóliára is; egy hajlamra, miszerint az emberek értelmes mintázatokat látnak véletlenszerű ingerekben.

Rodney Schmaltz professzor, a MacEwan University munkatársa szerint az emberek könnyen összetéveszthetik, különösen a perifériás látómezőben, a múló alakzatokat vagy árnyékokat arcokkal.

Simmonds-Moore szerint a stressz még valószínűbbé teheti az ilyen mintázatok észlelését.

Egyes pszichológusok szerint az érzékelt jelenlét összefügghet a disszociációval, amikor az agy átmenetileg elkülöníti önélményünk egyes részeit.

Simmonds-Moore szerint ez intenzív stresszhelyzetekben, például egy baleset után fordulhat elő - de hétköznapi helyzetekben is, például amikor valaki „robotpilóta üzemmódban" vezet egy jól ismert útvonalon.

Elmondása szerint az érzékelt jelenlét akkor jelentkezhet, amikor az ember saját gondolatainak vagy tudatosságának egy részét úgy éli meg, mintha az valaki máshoz tartozna.

Ezek az élmények gyakoribbak lehetnek stresszes időszakokban vagy alváshiány esetén.

Egyes kutatások kapcsolatot találtak a paranormális élmények és az úgynevezett transzliminalitás nevű személyiségvonás között.

Simmonds-Moore szerint azok, akik ezen a skálán magas pontszámot érnek el, általában fantáziadúsak és kreatívak, gyakran mélyen megérinti őket a művészet és a zene, valamint nagyobb valószínűséggel emlékeznek álmaikra és találnak bennük jelentést.

Azt mondta, ők nagyobb eséllyel számolnak be arról is, hogy érzékelnek egy láthatatlan jelenlétet. Néhányuknál szinesztézia is előfordulhat, amikor az egyik érzék egy másikat aktivál, például valaki meglát egy színt, és azt automatikusan egy illathoz kapcsolja.

Simmonds-Moore szerint ezek az érzékszervek közötti kapcsolatok segíthetnek megmagyarázni néhány paranormális jelenségről szóló beszámolót.

A pszichológiai magyarázatok azonban csak egy a sok elmélet közül.

A környezet szerepe

„Vannak helyek, amelyek eleve hátborzongatóbbak másoknál" – mondta French.

„Ha valaki erősen megvilágított területről gyengébben megvilágított helyre lép, az egyik tényező ez lehet. Egy másik tényező a magas belmagasság: az emberek hajlamosak kicsit szorongóbbnak, kicsit nyugtalanabbnak érezni magukat ilyen helyeken" – tette hozzá.

Más környezeti tényezők azonban ennél összetettebbek. Ilyen például az infrahang jelenléte, vagyis a 20 hertznél alacsonyabb frekvenciájú hangoké.

Ezeket többek között gépek, a közlekedés, sőt vízvezeték- és fűtési rendszerek is előállíthatják, különösen régebbi épületekben.

Igazság vagy túlélés

Egyes szakértők szerint a jelenlét vagy a fenyegetés érzékelésére való hajlam az emberi evolúcióban gyökerezhet.

Deborah Hyde folklorista szerint az agyunk úgy fejlődött ki, hogy a túlélést előbbre helyezze a pontosságnál, ezért biztonságosabb egy árnyékról vagy megmagyarázhatatlan zajról feltételezni, hogy veszélyt jelenthet.

Az emberek hajlamosak arra is, amit a kutatók ágenciaészlelésnek neveznek.

Chris French professzor szerint, ha valami szokatlan történik, az emberek természetes módon azt feltételezik, hogy azt egy gondolkodó, szándékokkal rendelkező lény okozta.

Szerinte ez segíthet megmagyarázni, miért értelmezik egyesek a megmagyarázhatatlan élményeket láthatatlan vagy természetfeletti erők bizonyítékaként.

A megerősítési torzítás is szerepet játszhat abban, hogyan értelmezik az emberek a szokatlan élményeket.

Deborah Hyde szerint a természetfelettiben való hit sok kultúrában elterjedt, míg Chris French professzor szerint azok, akik már eleve hisznek a szellemekben, nagyobb valószínűséggel tekintik őket a megmagyarázhatatlan események magyarázatának.

French hozzátette: az emberek hajlamosak jobban odafigyelni azokra a bizonyítékokra, amelyek alátámasztják azt, amiben hisznek, vagy hinni szeretnének.

Néhány ember számára a szellemtörténetek vonzóak lehetnek, mert úgy tűnnek, mintha a halál utáni élet bizonyítékát kínálnák, ezért nyitottabbak lehetnek arra a gondolatra, hogy a szellemek létezhetnek.

Ezt a cikket újságíróink írták és lektorálták, a fordításhoz mesterséges intelligencia által támogatott eszközök segítségét használták, egy kísérleti projekt részeként.

Szerkesztette: Sebestyén Roland